Hisztéria

Szülővárosom nem büszkélkedhet sok kulturális és szórakozási lehetőséggel. Pár éve még pezsgő hangulatú belváros jellemezte, de az egyre elanyagiasodó világunk ide is megérkezett. Mára a Főtér ugyan szépen átalakított promenáddá nőtte ki magát, viszont kihalt. A valaha létező "bazársor" vagy "butiksor", a réééges-régi, már-már tájékozódási pontként szolgáló üzletek, mint a Viki játékbolt, a réégi könyvesbolt, a "sarki cipőbolt", a MOZI !!!, a Rózsa cukrászda, a Jeró mára sajnos elköltöztek vagy eltűntek. Helyüket viszont  -ha jól számolom-  8, azaz nyolc bank vette át. (Nem kis örömömre épp a minap az egyik lehúzta a redőnyt!) Nem mondom, hogy nincs szükség bankra, na de nyolcra? Sajnos nincs ebben a városban egy olyan hely, ahol az ember szivesen eltöltene néhány percet vagy szívesen elengedné a gyermekét, úgy, hogy jó helyen tudja. Illetve eddig nem volt. Viszont néhány hónapja a könyvtár auláján belül megszületett a Főtéri Kávézó. Szerintem nem túl méltó helyen, így elrekesztve egy ajtóval és paravánnal, de legalább van! Óriási hiánypótló a városban és méltán megérdemelne egy előkelő, netán teraszos helyet valahol a főtér közepe táján! Talán csak én nem figyeltem fel rá, vagy nem volt túl nagy hírverés körülötte, nem tudom, de egy kedves barátnőmmel nemrégiben csak úgy, megbeszéltünk egy péntek délutáni találkozót  egy "rég találkoztunk" sütire. Kérdésemre, hogy meddig megyünk le a térképről, hogy együnk egy sütit, meglepő választ adott. Csak a Kossuth téri Főtéri Kávézóig kell bandukolni. Bár ismertem régebbről a lányokat, akik szívvel-lélekkel csinálják, ám úgy tudtam ez egy büfé. Hát hatalmas élmény volt az ott töltött első, röpke egy órácska. Advent idején, kinn az ünnepi fények alatt vígan (számomra csodálatra méltó módon!) korcsolyázó gyerekek és nosztalgiázó szüleik, benn kellemes zene és ezzel együtt nagyon kellemes hangulat talált meg. Az akkor választott asztalhoz ülök le a mai napig , úgy szólván az lett a törzshelyem. Bár nem jutok el gyakran, de azért havonta egy alkalommal igyekszem meglátogatni kedvenc felszolgálóimat, asztalomat és még kedvencebb sütimet, a krémes-fényes folyós mázzal bevont, nem túl édes, de pihekönnyű és istenien finom cukrászremek - karamell szeletet, a Hisztériát.