Hisztéria

Szülővárosom nem büszkélkedhet sok kulturális és szórakozási lehetőséggel. Pár éve még pezsgő hangulatú belváros jellemezte, de az egyre elanyagiasodó világunk ide is megérkezett. Mára a Főtér ugyan szépen átalakított promenáddá nőtte ki magát, viszont kihalt. A valaha létező "bazársor" vagy "butiksor", a réééges-régi, már-már tájékozódási pontként szolgáló üzletek, mint a Viki játékbolt, a réégi könyvesbolt, a "sarki cipőbolt", a MOZI !!!, a Rózsa cukrászda, a Jeró mára sajnos elköltöztek vagy eltűntek. Helyüket viszont  -ha jól számolom-  8, azaz nyolc bank vette át. (Nem kis örömömre épp a minap az egyik lehúzta a redőnyt!) Nem mondom, hogy nincs szükség bankra, na de nyolcra? Sajnos nincs ebben a városban egy olyan hely, ahol az ember szivesen eltöltene néhány percet vagy szívesen elengedné a gyermekét, úgy, hogy jó helyen tudja. Illetve eddig nem volt. Viszont néhány hónapja a könyvtár auláján belül megszületett a Főtéri Kávézó. Szerintem nem túl méltó helyen, így elrekesztve egy ajtóval és paravánnal, de legalább van! Óriási hiánypótló a városban és méltán megérdemelne egy előkelő, netán teraszos helyet valahol a főtér közepe táján! Talán csak én nem figyeltem fel rá, vagy nem volt túl nagy hírverés körülötte, nem tudom, de egy kedves barátnőmmel nemrégiben csak úgy, megbeszéltünk egy péntek délutáni találkozót  egy "rég találkoztunk" sütire. Kérdésemre, hogy meddig megyünk le a térképről, hogy együnk egy sütit, meglepő választ adott. Csak a Kossuth téri Főtéri Kávézóig kell bandukolni. Bár ismertem régebbről a lányokat, akik szívvel-lélekkel csinálják, ám úgy tudtam ez egy büfé. Hát hatalmas élmény volt az ott töltött első, röpke egy órácska. Advent idején, kinn az ünnepi fények alatt vígan (számomra csodálatra méltó módon!) korcsolyázó gyerekek és nosztalgiázó szüleik, benn kellemes zene és ezzel együtt nagyon kellemes hangulat talált meg. Az akkor választott asztalhoz ülök le a mai napig , úgy szólván az lett a törzshelyem. Bár nem jutok el gyakran, de azért havonta egy alkalommal igyekszem meglátogatni kedvenc felszolgálóimat, asztalomat és még kedvencebb sütimet, a krémes-fényes folyós mázzal bevont, nem túl édes, de pihekönnyű és istenien finom cukrászremek - karamell szeletet, a Hisztériát.

Tavaszköszöntő

Egyértelműen érzem a tavasz közeledtét...
Van egy meghatározhatatlan, de nagyon jó érzés, ami ilyenkor végigfut az ereimben, minden porcikámhoz pillanatok alatt eljutva. Talán a bizsergés a leginkább hozzáillő . A tegnapi és a mai napsütés az oka mindennek és egyúttal feledteti velem a tél összes nyűgét.Az öltözést, a latyakot, a tömegközlekedés kaotikus állapotát és vele együtt a késést, a napfény hiányában kialakuló depresszív hangulatot... Csak egy dolog miatt nem várom sosem a nyár közeledtét,  ugyanis nagyon hiányzik az Adventi időszak. Mégis jó érzéssel töltött el a ma reggel, mert madárcsivitelésre ébredtem. Nem tudtam ébren vagyok-é avagy álmodom, hisz még néhány napja a varjak károgása töltötte be a ködös, zúzmarás tájat, ma meg már a csillogó napfényben vígan kvaterkázó kedves kismadaraktól volt hangos a lég. Kedves Cicám is hosszasan ásítozott ma reggel és füleit hegyezve ücsörgött az ablakpárkányon. Most épp itt hever az ölemben, hangos dorombolása jelzi, hogy jól érzi magát és alig tudok tőle írni, mert imád ráfeküdni a kezemre. Szóval szeretem a tavaszt. Szeretem a vele együtt eljövő változásokat. Mindig egy új korszak kezdetét, eljövendő új lehetőségeket jelent számomra. Ezzel együtt lezárul életünk egy része is, a múltunk részévé válik. S ha jó megtartjuk, ha meg nem, hát feledjük... (persze sosem feledhető levonni belőle a megfelelő következtetéseket!)
Hát ennek okán született ez a blog.
Mely elsődleges terveim szerint sokkal inkább egy naplóra fog hasonlítani. De nem ragaszkodom a tervszerűséghez. A spontaneitás sokkal inkább az én világom. Nem naponkénti "kényszerűen írott, hogy teljen" bejegyzésekkel, hanem a jóleső pillanatban "épp kedvem van megírni" típusú momentumok fogják gazdagítani "újszülött gyermekemet".  Nem feltétlenül csak pozitív dolgok fognak megjelenni, mint ahogyan az életben sem csak vattacukor színekből állnak a napok. Valójában, már régóta gondolkodom egy olyan blogon, ahol az engem ért pozitív vagy negatív impulzusok helyet kapnak. Mivel már van blogom, több is, de azok speciálisan egy-egy témát ölelnek fel, és nem akartam azok tematikáját megbontani ezzel, így döntöttem emellett.
Remélem lesz olyan sikeres a ...design és hangulat... is, mint a többi blogom. Örülnék, ha sikerülne néhány csipetnyi finomságot becsempészni bármelyikőtök otthonába, lelkébe...
Kellemes időtöltés és olvasgatást itt Nálam!
Üdv: a hangulatfelelős :)